Nyári idővel, nyáriasan meleg vízzel várta a Tisza október elsején szombaton az ORPB. ötödik fordulójának mezőnyét. Tiszafüreden, a Szabics kikötőben volt a kettős forduló bázisa. Innen indult a mezőny, de a kijelölt pálya a közismerten szép, és régóta csukás, Óhalászi-ág volt. A kérdés csak az volt: a versenyzőket mennyire gátolja majd a pergetésben, a még jelentősen burjánzó, helyenként virágzó növénytakaró? Ad-e csukákat a még nyáriasnak mondható Tisza? Még sötétben kezdődött a tudnivalók ismertetése, majd a rendezők a sorsolás szerinti sorrendben indították a csónakokat. A tizenhárom csapat tagjai közt két új páros is akadt. Ők a helyi pálya előnyeiben is bízhattak, valamint abban is, hogy egy hölgyversenyző szerencsét hozhat a csapatnak.



Az Óhalászi víz természeti szépségével, most is lebilincselte a messziről is érkezett versenyzőket, de nem volt idő a gyönyörködésre. Itt is, ott is rablások nyomai látszottak a felszínen, a szétszéledt mezőny csukák reményében megkezdte a pergetést. A víz partján jó néhány fa már őszi pompában színesedett, öröm volt körbepillantani. Az első halak érkezése még inkább fokozta a jó pergető helyszín érzetét, hamarosan beindultak a mérések is. Kisebb csukák nyitották a sort, de hamarosan merítőbe csusszantak szebb példányok is. Pocsai István nyitotta a nagyobb halak sorát, de csapattársa, Mérten András hamarosan sokkal magasabbra tette a lécet.



A mellékágon minden irányban akadtak fogások. A versenyzők nem álltak rá a sügerezésre, az apróbb balinok horgászatára, mert a csukázás eredménnyel kecsegtette őket. Az összesített pontversenyben is jól álló Zimány – Gégény páros is a csukákat próbálta becserkészni. Stingel József is szép csukát fárasztott, mely csaknem megmenekült, olyan rendesen beleugrott a növényzetbe. Végül a halat csak beszákolta Józsi csapattársa. Csókáék is becsukáztak, míg Tarsoly Misi sügért is méretett. Öröm volt fényképezni a színes halakat, de jó volt látni a visszaengedésüket is.



Mindig érdekesek a fordulók hajrái, így volt ez most ötödszörre is. Sokan látni vélték a népes létszámmal versenyző Pocsai család eredményes hajrázását, és igazuk is lett. László és Krisztián is magabiztosan versenyzett, szépen fogta a halakat. Pedig mint elmondták vékonyan ették a csukák a műcsalit. Így is az élmezőnyhöz tartoztak, és az eredmények nem sokáig voltak kérdésesek. A forduló végét jelző dudaszó után hamarosan felszállt a füst. A mezőny alig költötte el a jó ebédet, Ferenczi János máris ismertette az eredményeket. Az első helyre valóban Pocsai László és Pocsai Krisztián érkeztek, tíz hallal, 498 ponttal. Második Pocsai István és Mérten András lett, nyolc hallal, mely 443 pontot jelentett. A harmadik helyet Kemecsei Zoltán és Csóka Antal szerezték meg, 11 hallal, mely 343 pontot tett ki. A legnagyobb hal Mérten András 89 centiméteres csukája lett.



A forduló értékelése után a csapatok egy kis pihenőre tértek, de vacsorázni egybegyűlt a mezőny. A grillezés, mint mindig, most is jól sikerült. Egy kis esélylatolgatás után azonban hamarosan nyugovóra tért a társaság, mert hajnaltól következett a következő forduló. A csónakok a Nagy-Morotva bejáratát vették célba. A kacskaringós összekötő csatorna torkolatában az elszánt versenyzők megvárták a napkeltét és a sorsolás szerinti indítást. Egymás után húzták a csíkokat a vízre a különféle hajók, és hamarosan harsant a kezdetet jelentő rövid dudaszó. Alig pillantottunk körbe máris megjöttek a mellékág első csukái. Taktikai kérdés volt, hogy balinok, vagy a csukák legyenek-e célhalai a pergetésnek. A legtöbben több botot tartottak készenlétben. A csukapergetés közben figyelték rabol e már az őn? Illetve aki balinra dobált, az is leste a növényzetet, a csukatanyáknak tűnő szegleteket. Így voltak többen, akik mindkét faj példányait be tudták csapni. A Ferenci - Weidel páros is fogott csukát is, balint is. János mérlegeléskor arra panaszkodott, hogy egy igazán nagy balin kihajlította apró villantója horgát, és faképnél hagyta őt.



Az idő múltával az izgalmak fokozódtak, csukát és balint is folyamatosan fogtak a versenyzők. Utóbbiak egyre bátrabban raboltak, a nyíltabb területeken is fel-felcsobbant a felszín. Csabai Pista, ha most nem is a forduló legnagyobbját, de azért méretett ragadozó őnt is. Legnagyobb halra esélyes lett viszont Gégény Viktor csukája. Feri és Viktor nem tágított a sűrű növényzet mellől, és egyre fogták is a csukát. Jól teljesítettek a helyiek is, az Elek – Oláh páros is gyűjtögette a pontokat, akárcsak a Pocsai csapat. A hosszú versenypályán a csónakok mellett itt is, ott is felcsobogott a fényes víz, a pergetés örömei,a forduló izgalmai jól ötvöződtek. A fogott halak a mérlegelések után azonnal visszakerültek a mellékág vizébe, a versenyzők gondosan óvták a szép halakat.



A verseny végét jelző dudaszó ezúttal egészen röviden, immár a hatodik forduló után harsant. A hajók az összekötő csatornán keresztül ismét irányba vették a folyót, a kikötőt. Egy kis esélylatolgatós beszélgetés után következett az ebéd, miközben a versenybíróság ismételten dolgozni, számolni kezdett. Természetesen most is egy csónaknyi díjat kaptak a forduló győztesei, ám ezúttal már maga a fődíj csónak és még egy millió forint értékű, Maxon áruházas vásárlási utalvány is várta az összetett győzteseket. A dekorációs zászlókat stílusosan a folyó parton lengette a szél, a mezőny ezek előtt sorakozott fel meghallgatni Ferenczi Jánostól a forduló eredményét. A hatodik fordulót nyolc csukával, 379 ponttal, a Zimány Ferenc – Gégény Viktor csapat nyerte. Második lett a Pocsai László – Pocsai Krisztián páros tizenkét darab hallal, 258 ponttal. A harmadik helyre pedig az Elek Gyula – Oláh Gergely páros érkezett öt darab hallal, 174 ponttal. A forduló legnagyobb halának, Gégény Viktor hetvenhárom centis csukája bizonyult.



Alig gratuláltak egymásnak a győztesek, máris következett a rendezők összetett értékelése. Krasznay Gábor mindenekelőtt a Normark Hungary Zrt. és a maga nevében megköszönte a bajnokság különféle támogatásait, a rendezők és a versenyzők munkáját, sportszerű magatartását. Ez után a 2011 évi, Országos Rapala Pergető Bajnokság részletes eredményhirdetése következett. A díjazottak sorát az ötödik helyre befutó Pocsai István – Mérten András páros nyitotta. Negyedik lett Ferenczi János – Weidel Attila. Harmadik a Takács László - Fürtös Attila csapat, második a Kemecsei Zoltán – Csóka Antal páros lett. Az első helyet, a bajnoki címet 2011.-ben, a Zimány Ferenc – Gégény Viktor csapat nyerte el. Az eredmények ismertetése után egy ideig még együtt maradt a mezőny, felemlítve a hosszú sorozat néhány emlékezetes pillanatát. Ezek után pedig a jövő évi Rapala Bajnokság, a versenyzés, a viszontlátás reményével, ezért jó kedvvel búcsúztak egymástól a csapatok tagjai.

Forrás: www.peca.hu