A HARCSA

A Tisza-tavon a harcsa darab és méretkorlátozás alá esik, fajlagos és helyi tilalmak védik.

Méretkorlátozás: legkisebb kifogható méret 60cm, darabkorlátozás max. 3 db/nap

Fajlagos fogási tilalom védi: december 1-től március 31-ig és május 2-től június 15-ig.

Testfelépítése és érzékszervei

A harcsa testi felépítése annyira jellegzetes, hogy csak kevés hallal téveszthetõ össze. Hatalmas, felülrõl kissé lapított feje a testhosszúság körülbelül 20 százalékát teszi ki. Óriásira tátható szájában sûrû éles ún. gerebenfogazat található, amely reszelõre emlékeztet, könyen lehámozhatja az óvatlan horgász kezérõl a bõrt. A törzs keresztmetszete körkörös-ovális, a farok felé ellaposodik. A kicsi hátúszó egy kemény és négy lágy úszósugárból áll, a farok alatti úszó messze hátrahúzódik, de nincs összenõve a farokúszóval.A mellúszók nagyok és kerekded formájúak, egy kemény úszósugárral ( mellúszó szolgál a hacsának úszása közbeni stabilizálásra). A hasúszók hasonló alakúak, de jóval kisebbek, közvetlenül a végbélnyílás elõtt helyezkednek el. A hacsa bõre sima nyálkás, teljesen pikkelytelen. Színe hátoldalon sötétszürke, feketés vagy zöldesszürke, barnás, hasa felé egyre világosodik, piszkosfehér. A testszínt erõsen befolyásolja a vízfenék és a vízviszonyok milyensége. Létezik ún. márványozott, arany sõt albínó változata is.
Az  harcsa jellemzõje a testhosszúság mintegy 10 %-át kitevõ kb. a szemmagasságból kiinduló két bajússzál, az alsó álkapcson ugyancsak található 4 darab vékonyabb és gyengébb bajússzál. (a harcsa táplálkozásában nagy szerepe van a bajúsznak, mivel ízlelõbimbók sokasága található egyetlen bajússzálon).
Az ikrások és a tejesek megkülönböztetése nem egyszerû feladat, csak nagyobb tapasztalattal sajátítható el. Használható jellemzõ a nagy ivari szemölcs formája a végbélnyílás környékén (a tejeseknél kicsi és hegyes, az ikrásoknál tompa és ívási idõszak végén piros színû).
A harcsa széles szájából a nagy garat elõször a zsákszerû gyomorba vezet, a gyomortartalom vizsgálatok bebizonyították, ellentétben a pontyfélékkel szemben erõsen savas kémhatású. Az elágazó nagy vese a testüreg hátuljában a gerincoszlop alatt helyezkedik el. Az ugyancsak nagyméretû, szabálytalan alakú máj mellett helyezkedik el az ugyancsak hatalmas úszóhólyag, amely hossza eléri a testüreg hosszának 80 5-át. Az úszóhólyag egy nyitott légvezetéken áll kapcsolatban a garattal, amely kapcsoloódik az úgynevezett Weber-féle szervhez, amely a nyomásingadozás érzékelésére szolgál.
A harcsa oxigénigénye nem nagy, megegyezik a pontyéval, fejlett a bõrlégzése.
Az érzékszervei közül meg kell említeni az íz- szag érzékelését (bajússzálakon, szájszélen, orrnyíláson), nyomás- rezgésérzékelését- és hallószervét (Weber-szerv). Látása gyenge, szeme csak arra alkalmas, hogy megkülönböztesse a világost és a sötétet.

 
Szaporodás, egyedfejlõdés

A  harcsa nyáron májustól júliusig ívik, kedvezõtlen idõjárás esetén ez az idõszak eltolódhat. Az ívóhelyeket akkor keresik fel a harcsák ha a víz hõmérséklete tartósan elérte 20-22 Celsius-fokot. Az ikra lerakásánál elõnyben részesítik a parmenti dús növényzetû helyeket, különösen kedvelik a vízbedõlt fákat, és gyökereket. Az ívóhelyeket a párok megtisztítják. Az ikrák átmérõje 1,5-2,0 miliméter, méretük a kikelésig jelentõsen növekszik. Kezdetben az ikra ragacsos erõsen tapad a gyökerekhez szilárd csomókba. A fejlõdés során csökken az ikrák ragacsossága, igen érzékenyek ebben a stádiumban, különösen a mechanikai sérülésekre. Ha a vízfenékre ilyenkor lehullanak, akkor elpusztulnak. Az ikrából az ivadék 23-25 Celsius-fokos vízben 2,5-3 nap alatt kel ki. A kis harcsalárvák kezdetben fényérzékenyek. Menekülnek a fénysugár elõl, egészen az elsõ táplálékfelvételi napig (kb. 7-10 nap). A harcsa késõbb is igényli a búvóhelyet. A szaporulat kezdeti veszteségei igen nagyok. A harcsa az elsõ életév végére 15-20, a második év végére 30-40, a harmadik és negyedik évben elérik az 50-80 centiméteres testhosszúságot és a 3 kg- os testtömeget. A további testsúlygyarapodás erõsen függ a harcsa életterétõl.

Horgászata a Tisza-tavon

Hol keressük:
A harcsa nagyobb folyóink és tavaink ragadozóhala, nappal búvóhelyet keres magának, többnyire éjszaka aktív. Búvóhelyül elõszeretettel választ nagyobb gödröket, mélyedéseket, amennyiben nincs ilyen gyakran beáll a medertörés vonalába is. De nem mindig a legmélyebb részeken kell hogy keressük. Sekélyebb részek gödreiben,alámosott patoldalban is elfekszik a folyón és a tavon .   Éjszakai órákban kihúzódik egészen a part széléig a bandázó kishalak után. A tavon azért többnyire a mélyebb részeket kedveli, de érdekes tapasztalat, hogy fõleg tavaszi hónapokban, amikor a napsütés felmelegíti a partszéli vizeket, a harcsa kimerészkedik partközelbe sütkérezni. A gyors folyású, zavaros Tiszán  elsősorban a part szélén, töréseken, gödrökben találhatunk rájuk ahol meglassul a víz, ekkor napközbe is mozog.
Később a lenyugodott, letisztult vízen éjjelenként gyakran hallhatjuk hangos rablásukat és napközben is megfigyelhető jellegzetes forgásuk.
Ívási idõszakban nagyobb bedőlt fák mellett, gyökerekkel benőtt partoldalon tartózkodik, ikráit őrizve. Szerintünk ilyenkor nem illik zavarni.

Kapási idõk:
Mivel a harcsa éjjeli ragadozó, a kapási idõk is kitolódnak erre a napszakra, de kivételt képez az idõjárás alakulása. Elsõsorban a nyári fülledt melegben kirobbanó zivatarok elõtt fokozódik az aktivitása, idegessé ingerlékennyé válik, állandó mozgásban van, szinte mindennek odavág ami elékerül. Ilyenkor aratnak a pergetõhorgászok. Ha napközben van a zivatar akkor a vihar elcsitulása után már nem nagyon mozog, elfekszik mederfenéken.                                            A mélyebb részeken sötétedés előtt 2 órával már érdemes bevetni                       a harcsára felcsalizott horgot, amennyibe sötétedés után 2 órával még               nincs kapásunk, kár tovább próbálkozni. Alkalmasak még a napfelkelte elõtti és utáni órák  a harcsa ilyenkor is intenziven táplálkozik. Éjszaka partszélen sekélyebb részeken érdemes próbálkozni.
A vizszintingadozásra is reagál a harcsa, ez az a hal amelyik zavaros vízbe is táplálékot vesz magához, ilyenkor kihúzódik egészen a partmenti vizekre is. Áradás elõtti ún. "pezsdüléskor" fokozódik a kapókedve, áradáskor nap közben is eszik. 

Feltöltés folyamatosan