- Orvosi pióca (Hirudo medicinalis)
- Magyar nadály (Hirudo verbana

 

Ez a védett Magyar nadály                     Ez a védett Orvosi pióca

        Hirudo verbana                                    Hirudo medicinalis

                                                                  

 

 

A horgászatra használt nem védett lópióca

A lópióca testhosszúsága 6–10 centiméter. Színe a sötétbarnától a palaszürkéig vagy a feketéig sötétedhet, testének peremén olykor világos szegély húzódik, egyébként szembetűnő rajzolata nincs. Az orvosi piócával megegyezően 10 kis szeme van (pigment serlegszemek), melyek az elülső szelvények oldalain helyezkednek el. Állkapcsaiban két szabálytalan sorban 14–14, meglehetősen tompa fog található, melyek nem teszik lehetővé a számára, hogy gerinces állatok bőrét átvághassa.

Életmódja

A lópióca álló- és lassan folyó vizek, például kisebb tavak, árkok, források kifolyóinak lakója. Gyakran a vízen kívül, kövek vagy deszkák alatt tartózkodik. A közeli rokon orvosi piócával ellentétben nem vérszívó, hanem kifejezetten falánk ragadozó. Minden víziállatot, amelyet le tud győzni – így rovarlárvákat, csigákat, férgeket, sőt más piócákat is –, elfogyaszt. Zsákmányát egyben nyeli le.

 

Horgászatra használt  nem védett nadály

A horgászok által kitűnő harcsa csaliként elkönyvelt gyűrűsféreg, mely a ragadozó fajok közé tartozik. Apró gilisztákkal, szúnyoglárvákkal és csigákkal táplálkozik. Ellentétben a piócával nem szív vért. Kifejlett példányai összehúzódva 6-8 cm hosszúak, színük szűrkés-barnától a barnás-feketéig változik élőhelyüktől függően. Testük első fele inkább hengeres míg a második fele enyhén lapított. Tapintásra nem annyira nyálkás mint rokona a pióca, a kifejlett egészséges példányoké kemény enyhén érdes.

Beszerzését kereskedésben vagy gyűjtéssel lehet megoldani. Az utóbbi azért nehéz mert azok a horgászok kiknek jól bevált helyeik vannak gondosan őrzik a titkot. Ám ha megismerjük a nadály életmódját, szokásait akkor magunk is könnyedén beszerezhetjük.

Rejtőz ködő, ragadozó életmódot folytat, kedveli a szerves anyagokban gazdag, iszapos tocsogós helyeket. Leggyakrabban vizek szélén található, folyók vizenyős, köves partjain a kövek alatt. Kis szerencsével több példányt is találhatunk. Főleg azokon a helyeken kell keresni ahol a kisebb patakok lelassulnak, kiszélesednek és kisebb mocsaras helyek alakulnak ki. Az ásás során nagy gondossággal járjunk el , mert könnyen felapríthatjuk. A darabolt példányok egy két napig felhasználhatók.

Érdem es szétnézni a mezőkön ahol mélyebb a terület, szarvasmarhát vagy egyéb állatot tartanak, legeltetnek és megáll a víz. Így mocsaras lápos talaj keletkezik mely igen jó a nadály számára.


Tárolása:


Ha nem horgászunk egyből a nadállyal akkor megfelelő tárolás mellett akár hónapokig is eltartható. Lehetőleg abban a talajban tároljuk amelyben éltek, hűvös de szellős pincében erősen nyirkos de nem tocsogós iszapban tárolhatók a legtovább. Ahhoz hogy ne pusztuljanak el etetnünk is kell őket, erre a legjobb a giliszta.

Hűtőszekrényben egy literes dobozban 15-20 példány is hosszabb ideig eltartható. De ügyeljünk arra, hogy sérült, puha, vérző példány ne kerüljön közéjük mert akkor hamar a többi is elpusztul. Érzékeny a hőmérsékletváltozásra, de ugyanakkor a meleget sem szereti. Ezért nyáron csak annyit vigyünk magunkkal amennyit felhasználunk, a vízparton ne felejtsük a napon, a legjobb megoldás ha hűtőtáskában visszük.



Horogra tűzése:

A nadály akkor igazán fogós ha helyesen tűzzük a horogra, ehhez hegyes horogra van szükség. Feltűzése a fej mögött 1-2 cm-rel egyetlen helyen történjen. Egy példánnyal horgászva a nadályt a horog öblébe helyezzük, ha csokorral horgászunk akkor a nadályokat a horog száráig húzzuk fel.
 

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.