Évösszegző rendezvényünkön második alkalommal adtunk át a Tisza-tavi horgászathoz kapcsolódó elismeréseket. A rendezvény után a díjazottakkal beszélgettünk, melynek nyomán most egy rövid interjút olvashatnak Szarvas Lászlóval, a 2013. év legsportszerűbb horgászával.

Miként vált belőled Tisza-tavi horgász? Mutatkozz be kérlek néhány mondatban!

Szarvas László vagyok, 1976-ban születtem Tiszafüreden. Az általános és középiskolát is itt végeztem. Horgásszá válásom is a gyermekkoromhoz kötődik. Három éves korom óta szenvedélyem a horgászat. Eleinte édesapámmal, később már önállóan jártam a vizek partját. Itt nőttem fel a Tisza mellett, minden meghatározó emlékem, élményem ide köt.

Egyetemi éveim során ez az ,,együttlétezés” kissé lazult. A vizsgák és egyéb kötöttségek sokszor elszólítottak a kedvenc vizemről. Debrecen nem a vizeiről híres, így minden hazaérkezés után az első utam a partra vezetett. Itt tudtam kikapcsolni, feltöltődni a heti taposómalom után. Katonai szolgálat letöltése után Tiszafüreden helyezkedtem el, a helyi Kossuth Lajos Általános Iskolában. Jelenleg a Kossuth Lajos Gimnáziumban dolgozom történelem- földrajz szakos tanárként. Szerencsésnek érzem magam, hiszen a tanterem ablakán kitekintve rögtön a kedvenc vizeimet láthatom. Ugyanakkor egy dolog látni a vizet, ha nem lehet ott az ember. Legfeljebb álmodozhat egy kicsit… Szünetekben, hétvégéken viszont irány a part.

Van-e kedvenc horgászmódszered és kedvenc helyed itt, a Tisza-tavon?

Harmincöt év után elmondhatom, hogy elég jól eligazodom a vízen. De abban biztos vagyok, hogy életem végéig lesz mit tanulnom halról-vízről. Ezért igyekszem minél több időt eltölteni a titkok kifürkészésével.

Van-e olyan dolog ami különlegessé, egyedivé teszi számodra a Tisza-tavi horgászatot?

Minden év egy-egy új feladvány. Más vízállás, más időjárás, más módszerek. De ez a változatosság teszi széppé az egészet. Január-február a süllőké. A Tiszán, ha a vízállás engedi műcsalival kergetjük a halakat. Márciustól a békéshalaké a főszerep. Előkerülnek a spiccbotok -ez a módszer a kisfiam nagy kedvence- és nagy keszegezéseket rendezünk a barátaimmal. Sok a kapás, közben mindig van idő a többiek ugratására. Igazi örömpecák ezek a tavaszi portyák. Ha nagyobb halak állnak az etetésre, előkerülnek a match, picker és feederbotok. Mindegyik módszer kedvenc és igen eredményes. Áprilisban a vízszint beállítása után a vízinövényzetet bújom. A melegedő vizű laposok szép pontyokkal kecsegtetnek. Itt a klasszikus feltolós szereléket használom. Az emelkedő úszó látványa a legszebb, amit horgász láthat. A bevágás után kétesélyes harc kezdődik, melyből nem mindig én kerülök ki győztesen. Ha mégis, a potyka egy fotó után mehet vissza…

Ha a vízállás lehetővé teszi a folyót is vallatom. A partvédő kövezések 4-5 méteres vize, a rengeteg táplálékállatka miatt sok pontyot tart ilyenkor. Picker és feederbotokkal próbálkozom. A rengeteg karikakeszeg mellett jó pár ponty is beugrik, és okoz kellemes meglepetést. Szeretem barátaimat is kivinni, hisz sok a kapás, így a jókedv és az élmény garantált. Május érdekes hónap.  Előkerülnek a pergető botok. Főleg balin a célhal, de ha az érettségi vizsgaidőszak engedi, esténként nosztalgiából letett bottal is süllőzök. Nyugodt szélcsendes estéken van időm elmélázni, tervezgetni, az iskolai taposómalomtól elszakadni. Ha süllő is akad az már csak hab a tortán. A hónap végén már esedékes a küszivás, bár az iskolai teendőim miatt partvonalról nézem az eseményeket. Sokszor csak szerencsésebb horgásztársaim beszámolóit hallgatom. Néha-néha azért sikerül kijutnom, s a rablások mindig eligazítanak hová is álljak. Június elejét már a nagy ,,szabadság” hangulata lengi át. Elindul a tervezés: mit, mikor és hogyan? Hónap közepén már lehet pontyozni, újra a gyékényesek felé veszem az irányt. Egy-két szoktató etetés után már esélyes a ponty. Esténként a világítópatronos úszó emelkedésével a pulzus és az adrenalinszint is az egekbe szökik. Rövid ideig tartó fárasztásokat megelőző látványos kapások, a vízi- növényzet mozgása, a közeledő nagytestű hal megfigyelése teszi ezt a módszert izgalmassá.

A nyári hónapok vízállása határozza meg a folyón az eredményes pontyozást. Erősebb heavy feederbotok, a tavaszinál vastagabb (0.25-0.28-as) zsinórok kerülnek elő. A helyszínek a már ismertetett partvédő kövezések mélyebb vizű rézsűi. Egy-két szoktató etetés után megjelennek a nagytestű pontyok és látványos hajlítós kapásokkal jelzik, hogy ízlik az etetőanyag és a csali. A fárasztások sokszor a folyó közepén fejeződnek be, akár 15 percig is eltarthatnak. Mivel a partszéli vízbe dőlt fákhoz kötöm a csónakom, másodpercek alatt el is kell tudnom oldani a csomókat. Gyors motor berántás (ezzel azért adódnak problémák…), tolatás a veszélyes partközeli bokroktól és a vízbe sem kellene beleborulni. Közben a zsinór végén méltatlankodik egy torpedó, aki vagy húsz méter zsinórt már le is húzott.

Itt nem tanácsos erősködni. A mélyebb víz és az akadós partszél nem nekünk kedvez. A megakasztás után laza fékkel, a dobra ráfogva igyekszem a halat a part felé ,,húzni”. Ez nem erőltetés, inkább ügyes húzás, hisz a megriadt hal őrült iramban a húzással ellenirányban a meder felé ugrik meg. Itt már a hal felett állva kezdődhet a fárasztás. Az első számunkra megfelelő irányú kirohanás után mindegyik ponty visszafordul a part felé és megpróbál a fák közé rohanni. Tartani, tartani, ha kell engedni, a zsinórszakadás határán terhelni, ha a meder felé ugrik engedni… Kétesélyes küzdelem, nagy taktikai csata. A jutalom egy gyönyörű ponty a csodálatos nyári fényözönben, vagy kesernyés szájízű újraszerelés a dögmelegben.

Az ősz is szép, sokszor ekkor kerülnek elő a nagy pontyok, bár a szabadidőm újra erősen behatárolt. Talán egy-két hétvégén találkozhatok velük. De nyakunkon a rablószezon..

Csuka és pergetés. Számomra összetartoznak. Az első műcsalis élményeim is hozzájuk kötődnek. Ha lehet vízeresztés után is hajkurászom őket, persze ott a süllő is, no meg a fiamnak is megígértem, hogy pergetünk sügérre. Hogy lesz ezekből eredményes horgászat?

Talán a fentiekből is kiderült, hogy nincs kedvenc módszerem, és egyszerre mind az. A zsákmányszerzés és a kegyelemgyakorlás öröme az, ami számomra megunhatatlanná teszi számomra a horgászatot.

 

Mi a terved, van-e kitűzött célod erre az évre?

Terveim közt minden nyáron szerepel egy kellemes pisztrángozás a Garadnán, ami általában meg is valósul. Bár a patak sokat vesztett korábbi vonzerejéből, nem a halak hiánya, inkább a szemetes vízpart látványa miatt.

Szeretnék többet harcsázni, de a folyó nyári forgalma és nyüzsgése inkább feszültté tesz, mintsem pihentetne. Bár egy-egy hajnali kuttyogatásra azért rászánom magam.

A gyerekek horgászattal való megismertetése is fontos számomra. A Pecasuli szakkör egyik oktatójaként igyekszem velük minél több időt a vízparton eltölteni, hiszen gyakorlatban minden sokkal érthetőbb a számukra. A kisfiammal és kedves feleségemmel is szeretnék többet horgászni (mindketten ügyes horgászok). Ezért jó ötletnek tartom, hogy idén újra kapható kedvezményes házastársi jegy és a gyermekhorgászok is pergethetnek. Kisfiam kedvenc módszere ez utóbbi. Köszönet a Sporthorgász Kft.-nek.

Jó lenne, ha a Tisza-tó mentén, akár Tiszafüreden, létesülne egy versenypálya, ami színvonalas finomszerelékes versenyek megrendezését tenné lehetővé. A Tisza-tó fővárosaként aposztrofált városnak a halasnapi rendezvény mellett fesztivál jellegű, többfordulós, rangos horgászversenyek rengeteg vendéget hozhatnának. A finomszerelékes horgászversenyek térképén az ország legjelentősebb vízterülete nem szerepel! A gyerek és ifjúsági versenyek megrendezése normális pálya hiányában szinte lehetetlen.

Végül szeretnék köszönetet mondani az általam kapott Legsportszerűbb Horgász 2013. díjért a Tisza-tavi Sporthorgász Kft.-nek, és egyesületemnek a Tiszafüredi Sporthorgász Egyesületnek.

Édesapámnak, aki ezt a gyönyörű hobbit megismertette velem. Gyuszinak (Elek Gyulának), Dömének (Demeter Zsoltnak) akik pergetőhorgász tapasztalataikat megosztották velem, emellett eredményes versenyzők is.

Kedves feleségem (Zsuzsi) és kisfiam (Lackó)!

Köszönöm nektek a türelmet és megértést, amikor ,,Apa már megint kint van”és TI mindig mosolyogva vártok haza…Nélkületek nagyon nehéz lenne, s talán értelme sem lenne a horgászatnak!

Köszönöm az érdekes beszélgetést!

Hamarosan a többi díjazottal készülő interjúval folytatjuk sorozatunkat.

 

Forrás:Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.