Jól emlékszünk még azon időkre, amikor sötétben vágtunk neki a Borzonatnak, hogy mire odaérünk, a pirkadatot elcsíphessük, ha épp a reggeli köd meg nem lepett bennünket. Később aztán ez a helyszín kikerült a pakliból és a Tiszafüredi Holt-Tisza adott helyszínt a versenynek. A Tisza-tó gondos kezelése és kiemelkedő halállománya révén egyre népszerűbb, így természetesen idén sem volt kérdéses, hogy szerepe kell legyen az Országos Bajnokságban. Az erre irányuló tárgyalások már év elejétől megkezdődtek Hegedüs Gáborral a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. vezetőjével. Gábor együttműködéséről biztosított bennünket, sőt rendhagyóan egy meglepetés díjat is felajánlott a bajnokság győztes párosának, de erről bővebben majd a végeredménynél…

Visszatérve a verseny helyszínére, köztudott, hogy a mezőnyből jó páran évek óta azon fáradozunk, hogy a világbajnokság szabályzatához, helyszíneihez a lehető legjobban közelítsük a hazai bajnokság lebonyolítását. Éppen ezen megfontolásból azt a célt tűztük ki közösen a Pergető Szakbizottság tagjaiként, és a bajnokságot rendező egyesületek képviselőiként, hogy az öt fordulóból minimum kettőt folyami pályán rendezünk meg. Szükséges ez azért, mert a Világbajnokság évről-évre ilyen helyszínen kerül lebonyolításra, így ha azt szeretnénk, hogy olyan párosok jussanak oda ki, és képviseljék országunkat, akik jó eséllyel indulnak, akkor bizony ilyen pályán is meg kell mérettetniük, sőt nem kis szerepe kell legyen ezen pályáknak a végeredményben. Ezért tűztük ki célul a minimum két forduló ilyen helyszínen történő megrendezését. Valljuk be ez nem kis kockázat, és szervezés tekintetében is jelentős többletfeladatot ró a rendezőkre, hiszen mindig készülni kell egy, esetenként kettő tartalékpályával is, ha netán egy olyan áradás érkezik, ami értelmetlenné, esetleg veszélyessé teszi az eredetileg oda tervezett versenyt. Így volt ez e forduló tekintetében is. Arra az esetre, ha a pályán a horgászat értelmetlen lenne, mert a víz nagyon bezavarosodik egy áradás miatt, akkor a Nagy-Morotvával készültünk, mint tartalékpálya, de számoltunk azzal is, ha esetleg a zsilipek az áradás mértéke miatt lezárásra kerülnek, hiszen ekkor a tartalékpálya is megközelíthetetlenné válik. Erre az esetre a már említett Tiszafüredi Holt-Tisza volt tarsolyunkban.

A vízállás azonban kedvezőbb nem is lehetett volna, mint ahogyan az időjárás sem. 20-22 fokos hőmérséklettel kellemes napsütés aranyozta be horgászatunkat, holott a folyóvízi szakaszra a régi időket idézve még szinte sötétben indultunk, a verseny bázisát adó Városi kikötőből, mely minden igényt kielégítő felszerelését, szolgáltatásait, és nem utolsó sorban baráti légkörét, vendégszeretetét illetően. Szerettük volna hét órától kezdeni a versenyt, de a fényviszonyok a tervezettől kicsit későbbi indulást tettek lehetővé, így annak érdekében, hogy mindenki elfoglalhassa az általa kiszemelt helyet, a forduló kezdetét eltoltuk fél nyolcra, ami így természetesen fél órával később is ért véget.

Az utolsó előtti fordulónak 27 csapat vágott neki, melyekhez négy mérlegelő hajó csatlakozott, biztosítva ezzel, hogy a három kilométeres pályaszakaszon mindenhol időben megtörténhessen a mérlegelés, óvva ezzel a halak épségét. Ehhez hozzájárult az is, hogy az idei évtől méretkorlát került bevezetésre a versenyen kifogott halakra is, ami ugyan szerényebb, mint az országos szabályzat szerinti, melytől meg kell említsük, hogy a Tisza-tavi helyenként még szigorúbb is, annak érdekében, hogy megfelelően védett legyen az állomány és nagyszerű halakra horgászhassunk itt.

A pálya kijelölésénél a Tiszafüredi Sporthorgász Egyesület és a Mátrai Pergetők Horgász Sportegyesülete mint közös szervezők, arra törekedtek, hogy az megfelelően homogén legyen, lehetőség szerint műtárgyaktól, nagyobb befolyásoktól, öblítőcsatornáktól mentes, kizárva ezzel a halban frekventáltabb helyeket és minimális szerepet adva a rajtszámnak. Ahhoz, hogy egy ilyen szakaszon a rajtszámnak megfelelően tudjon valaki helyet választani, nagyon jól kell ismernie a vizet, sokat kell azon előzetesen edzenie, jól fel kell azt térképeznie. Sok csapat töltött el itt ennek megfelelően évközben illetve a versenyt megelőzően jó pár napot. A verseny kezdetére így mindenki kényelmesen el tudta foglalni az általa kiszemelt helyek valamelyikét, sőt még maradt ideje a felszerelés rendezgetésére, egy-egy igazításra a csónak pontos pozícióját illetően, mert bizony egy folyószakaszon néha a centimétereknek is jelentősége van.

Közben említést kell tegyünk arról, hogy e gyönyörű vidék megismeréséhez, a versenyzőkkel tartó családtagoknak vízitúrát szerveztünk. Erre előzetesen lehetett jelentkezni, s bár nem egész csónakflotta kellett a létszám befogadásához, de akik éltek ezzel a lehetőséggel bizony azt mondták, nagyon nem bánták meg. Apraja-nagyja láthatta e csodálatos vizet úgy, ahogy mi már sokszor, s talán most már értik, miért megyünk sokszor később haza, mint ígértük…

Ha már kicsit elkalandoztunk, azt sem felejthetjük el, hogy a pálya területén az előzetes hirdetménynek megfelelően csak a versenyzők horgászhattak. Itt szeretnénk köszönetet mondani azon horgászoknak, akik eredetileg ide tervezet horgászatukat rugalmasan módosították, átszervezték, biztosítva ezzel számunkra zavartalan pergetést.

Visszatérve a versenyre, a csapatok elsősorban kősüllő és balin horgászatára készültek, de bizakodtak egy-egy szebb süllőben is. Harcsa ebben az időszakban már nem jellemző, s bár a verseny előtti napokon érkeztek hírek harcsafogásokról, mely nyilván a tavaszi időjárásnak tudható be, a csapatok nem csábultak el, hisz jól tudjuk, a hari nem versenyhal, nagyon kockázatos erre alapozni egy fordulót. Csuka természetesen beesik időnként itt is a parti kövezésekről, de nem nagyon horgásztak rá célzottan a csapatok, ez látszott abból is, hogy egy-egy horgászt meg is tréfált az előke hiánya miatt.

A fő hal tehát a kősüllő és a balin volt. Előbbi nagyon jó fogási eredményekkel bíztatta a versenyzőket már napok óta, utóbbi pedig igaz nem falkában volt fogható, de mindenki keresgélte fél szemmel azokat a balin rajokat, melyek ebben az időszakban már jellemzőek lennének, ha egy kicsivel hidegebb lenne. Így azonban a balincsapatok elmaradtak, és csak egy-egy volt elcsíphető a nagyobbakból, míg a kisebbek a part menti csurgós pecával voltak szedegethetőek a hulló lombok környezetében.

A csapatok egyik része ennek megfelelően nem rögzítette csónakját, balinra adta ezzel voksát, míg másik része a kősüllősnek vélt helyeket rögzített csónakból vallatta. Voltak persze olyanok is, akik a két módszert ötvözték, a rögzített hely köves területét horgászta a csapat egyik tagja, míg a másik a nyílt vizet szórta rendületlenül a darabos balinok reményében. Ez utóbbi sem volt egyszerű feladat, a balinok ugyanis nem nagyon mutatták magukat, így sejthető volt, hogy mélyebben vadásznak, de hogy pontosan milyen mélységben, azt meg kellett találni.

A végeredmény mindkét módszert igazolta, de mielőtt erre áttérnénk, nézzünk egy kis statisztikát:

A versenyen 184 db mérethatároknak megfelelő halat fogtak a csapatok, melyből kereken 100 db volt a kősüllő, 71 db pedig a balin. A maradék 13 darabon 4 csuka és 9 db süllő osztozott. A fogott halak hossza közel 58 méter volt, mely 31 cm-es átlagméretet jelentett. A halfajonkénti átlagméretből ezen a ponton mindenképpen kiemelendő a kősüllő, mely 28 cm-es átlagmérettel volt fogható. Természetesen a legnagyobb halat fogó versenyzőről sem feledkezzünk meg, Egervölgyi Tamás 66 cm-es balinjával foglalhatta el ezt a helyet.

A forduló dobogós párosai:

I. helyezett – Pocsai László és Pocsai Krisztián, akik egy lekötésből 21 db kősüllőt zsákmányoltak, 5,57 méter hosszt méretve és nem kis meglepetést okozva ezzel. Nem a tudás volt meglepő, hiszen az megkérdőjelezhetetlen, az okozott döbbenetet, hogy mindezt egy helyről, könnyed horgászattal teljesítették, miközben még a halakat számolni is elfelejtették!

II. helyezett – Csabai István és Gál Sándor, akik ugyan csak 13 db halat fogtak, de csak 45 cm-rel maradtak le a dobogó első fokáról, ami mint tudjuk egy hal…Ők már a vegyes peca mellett döntöttek, és mint a halak számának és hosszának viszonyából is látszik, a balinnak adtak főszerepet. Nyolc balint, négy kősüllőt és egy süllőt sikerült szákba terelniük.

III. helyezett – Zimány Ferenc és Mérten András, akik ugyan 16 db halat csaltak horogvégre, de a kősüllő náluk nagyobb szerepet kapott, s ezzel nem érhették el a második helyezettel szembeni több hallal sem a dobogó középső fokát. Fogásaik hossza 416 cm volt, melyet 11 kősüllő és 5 balin dobott össze számukra.

A forduló végén egy kellemes ebéd közben beszélték meg a csapatok tapasztalataikat, élményeiket. Az ebéd is rendhagyóra sikerült, egy hirtelen ötletből vezérelten egy nagyszerű székely káposzta kerekedett ki, amolyan mi szeretjük módra, sok hússal, füstölt kolbásszal, szalonnával, ínyenceknek borsosan sok tejföllel, meg persze az elmaradhatatlan friss kenyérrel, melyet Ábrahám Tamás egyenesen a Nemzeti Étteremből biztosított számunkra. Ezt megkoronázni már csak egy jó kis rétessel lehetett, melyet Kovács Tamás barátunk szállított a gyöngyösi Juhász Cukrászatból.

A csapatok ennek elfogyasztása után már várták a megszokott eredményhirdetést, de a rendezők a másnapi forduló kapcsán éltek azzal a lehetőséggel, hogy azt csak este tegyék közzé, összerántva ezzel a mezőnyt egy újabb kellemes beszélgetésre, melyhez egy sült kolbászos vacsora is dukált.

A versenysorozat IV. fordulójának díjazását az Árgus Kkt. a damil.hu webáruház tulajdonosa, a Rapture / Trabucco / Kkarp márkák importőre támogatta, akinek ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a többi szervezést és étkeztetést biztosító támogató mellett. A díjazás 100.000 Ft összértékben történt, melyből az első helyezett páros 50.000, a második 30.000, a harmadik pedig 20.000 Ft értékű vásárlási utalványt kapott, mely a damil.hu oldalon vásárolható le az ott található közkedvelt termékre, több ezer cikk közül válogatva.

Az est érkeztével így mindenki informáltan, megtömött hassal térhetett nyugovóra a másnapi stratégia megálmodásához, hiszen a vasárnap is itt folytatódott a bajnokság záró fordulójával. Tekintettel a fáradságra ehhez plusz egy óra alvást is biztosítottunk az óraállításnak köszönhetően, hogy jól átgondolt legyen az a stratégia….de ez már egy másik történet lesz, melyet hamarosan olvashattok az érintett weboldalakon.

Szerző: Elek Gyula és Forgó Bandi